Bemutatkozás
Kiss Eszter
Budapesten születtem és ott is nőttem fel, igazi "pesti lányként".
Valahogy mindig picit kilógtam a környezetemből, és talán ez vezetett oda, hogy azt gondoltam, a világon a legérdekesebb és legmegfejthetetlenebb maga az ember... Ezért tanultam pszichológiát, asztrológiát, táncmeditációt, stb, és próbáltam saját magam és a környezetemben élő embereket megfejteni.
Elindultam egy önismereti úton.
Eközben körülbelül 16 évvel ezelőtt munka ügyben kétszer fél évet Békéscsabán töltöttem, ahol egy egész más világot tapasztaltam meg. Ott közel sem volt akkora rohanás, mint Budapesten, és valami olyasmit tapasztaltam, hogy bár szerényebben élnek, de sokkal összetartóbbak, nyugodtabbak az emberek, jobban odafigyelnek a környezetükre is. Úgy éreztem jobban beleillek az ottani környezetbe, mint a budapestibe.
Hazaköltöztem, de sehogy sem találtam a helyem, nehezemre esett, és talán nem is akartam újra magamra erőltetni a budapesti tempót. Ezzel párhuzamosan egy mélyebb önismereti utazásra indultam, az életszemléletem folyamatosan változott. Egyre fontosabbá vált Földanyánk, a természet védelme, ok-okozati összefüggések, mit teszünk, és annak milyen következményei lehetnek. A világot nem tudom megváltani, de hiszem, hogy minden változás belülről indul, kis lépésekkel kezdődik, de minden lépés, amit a környezetünk védelméért tehetünk, igenis számít. Hívott a vidék és a természet.
Nagyjából 6 évvel ezelőtt a kedvesemmel sikerült egy kicsi házba költöznünk, - akkor azt gondoltuk - elég nagy kerttel, ahol ez a természetközeliség végre megvalósulhatott. Addigra már egy barátnőm kertjében kicsit belekóstolhattam a biokertészet rejtelmeibe. Laci hozta a permakultúrás szemléletet, ami beleillett az elképzeléseimbe, bár nekem ekkor főleg az volt a legfontosabb, hogy végre a gyermekkorom ízeivel találkozhatok, úgy, hogy a termés ne legyen tele kemikáliákkal, és a lehető legszelídebb módon legyen megtermesztve.
(Addig folyamatos problémám volt, hogy egy-két barátom kertjéből származó, és néha a piacon fellelhető ízes zöldségeken, gyümölcsökön kívül igen nehezen lehet ezekhez hozzájutni.) Rengeteget tanultunk, kísérleteztünk (természetesen mindkettő a mai napig tart), sok-sok segítséget kaptunk a nálunk sokkal gyakorlottabb szomszédainktól (akik néha kicsit meg is mosolyogták a próbálkozásainkat), ismerősöktől, barátoktól.
Számomra a kert a mai napig valami csoda, ahol a földdel, természettel kapcsolódhatok. A mai napig lenyűgöz, hogy a pici magból a gondozásunk által hogyan lesz olyan növény, aminek a termései vagy levelei tele vannak ízzel...
Gondoltunk egy merészet és megpróbáljuk megosztani ezeket az élményeket másokkal is. Ehhez is egy hosszabb tanuló út és kisérletezés vezetett, mert ami igazán produktív módszer, mindenféle vegyszeres beavatkozás, talajélet kizsákmányolás nélkül, azt nehéz volt megtalálni.
Petz László
Gyermekkoromat Dunaújvárosban töltöttem, ami egy klasszikus szocialista iparváros minden tulajdonságával rendelkezik. Nagyon hamar elérkezett az a pillanat, amikor valahogy nem találtam a helyemet ebben a környezetben. A betonból és acélból épült városban mintegy hiányt pótolva, a természet felé fordultam. Szerencsére a város tervezői, a Dunai Vasműből a légkörbe kerülő káros anyag kompenzálásaként sok zöldterületet terveztek a lakóépületek közé. Gyakorlatilag itt töltöttem a korai gyermekéveimet. Kamaszként aztán felderítettük a város határain túl, a vadregényes Duna partot is.
Korán elkezdett érdekelni a természetvédelem, illetve az, hogy miként lehetne csökkenteni az emberi tevékenység rombolását a természetben, hogyan lehetne megvédeni az élőhelyeket. Akkor még csak néhány tudós beszélt arról, feltételes módban, amit ma klímaváltozásként élünk meg.
Az iskolai szüneteket a vidéki nagyszülőknél töltöttem, ahol a család igyekezett bevezetni a klasszikus paraszti életmódba a szegény városi gyereket, aki még a répát sem tudja megkülönböztetni a disznóparéjtól. Jártam nagypapámmal kapálni, kukoricaszárat vágni. Ezek természetesen csak ízelítőt adtak ebből a világból, de valahogy ebben a környezetben éreztem jól magam.
Felnőttként mégis teljesen más irányba folytattam.
Ebben az időszakban is folyamatosan kerestem azokat a természetközeli megoldásokat, amik megoldást jelenthetnek az ekkor már egyre közelebbinek tűnő klímaváltozás és ökológiai katasztrófa elkerüléséhez. 2008-ban találkoztam a permakultúrával. Minden elérhető könyvet, videót, internetes anyagot és fórumot felderítettem a témakörben. Azt gondoltam, hogy ez a módszer az, amit, ha az élet minden területén tudnánk alkalmazni akkor egyértelműen megoldást jelenthet a problémára. Lelkesedésemben a szomszédban lévő üres telken elkezdtem egy permkultúrás elvek alapján működő kiskert kialakítását. Elbűvölt, hogy milyen egyszerű módszerekkel tudok élelmet termelni a családomnak. Természetesen rengeteg fiaskót elkövettem és be kellett látnom, hogy a látszat ellenére, az elméletek mellé jelentős gyakorlati tapasztalat is szükséges, ha ilyen típusú kertet szeretnék fenntartani. Ettől függetlenül amíg ott éltem, rendületlenül alakítgattam a kertet és gyűjtöttem a tapasztalatot.
Néhány évvel később gyökeres fordulatot vett az életem, ami lehetőséget adott arra, hogy néhány vargabetű után Budapesttől mintegy 35 kilométerre meg tudtunk vásárolni egy akkora ingatlant, ahol úgy terveztük, meg tudjuk valósítani az önellátást.
Ez természetesen nem sikerült, hiszen az önellátás sokkal komplexebb dolog, mint zöldséget termelni. Ettől függetlenül itt is nekiláttunk permalultúrás módszerekkel és elvek mentén kialakítani az életterünket. Ezzel párhuzamosan sikerült egy kisebb földterületet is használatba vennünk a Galga patak partján, ami alapvetően szántóföldi környezet, mivel nem rendelkeztünk tulajdonjoggal a telek felett, így csak korlátozott mértékben tudtuk átalakítani a területet. Be kellett látnunk, hogy itt és így kevésbé működnek a permalultúrás módszerek.
Szerencsénkre a Galga-mente klasszikus zöldségtermelő vidék és a helyi gazdák felbecsülhetetlen tapasztalattal rendelkeznek ezen a területen. Még nagyobb szerencsénkre, látva, hogy szükség lehet erre, át is adják ezt a tudást az érdeklődőknek. Ezután már csak az volt a feladat, hogy a régebbi és az újabb szemléletet és módszereket összefésüljük. Ez egy végeérhetetlen feladat, ami még mostanában is zajlik. Ezeknek köszönhetően egyre hatékonyabban tudtunk termelni, és már olyan feleslegünk is volt, amit nem tudtunk elajándékozni senkinek.
Ekkor merült fel bennünk, hogy ezt lehetne értékesíteni is, sőt, hogy ezt az egész "bolygómegmentősdit" lehetne életvitelszerűen is űzni, ha megfelelő bevételt tudnánk generálni belőle.
Az egyértelműen látszott, hogy a permalultúrás módszerek nem alkalmasak egy árutermelő gazdaság működtetésére, de mivel az elsődleges szempont a környezetünk óvása és az ökológiai károkozás csökkentése volt a konvencionális gazdálkodás szóba sem jöhetett.
Elkezdtük felderíteni, hogy a környezetünkben lévő biogazdaságok hogyan termelnek. Hazai példákat kerestünk, olyan megoldásokat, amik a magyar viszonyokhoz vannak igazítva.
Rátaláltunk a Galga-patak felső folyása környékén elhelyezkedő MagosVölgy Ökológiai gazdaságra. Hamar feltűnt, hogy a mikroklímájuk igen hasonló a mienkhez, dacára a jelentős távolságnak. Folyamatosan figyelemmel kísértük a működésüket, majd, amikor az egyik szezon kezdetén munkaerőt kerestek azonnal jelentkeztem. Nem titkoltam a szándékom, hogy "ipari kémkedni" érkeztem, szerencsémre a tulajdonosok, Dezsény Zoltán és Boros Judit, partnerek voltak ebben.
A MagosVölgyben kertvezetőként eltöltött 2 évem elég volt arra, hogy a biointenzív gazdálkodás módszertanát elsajátítsam és meggyőződjek arról, hogy hatékonyságában felveszi a versenyt a konvencionális termesztési módszerekkel, annak káros hatása nélkül.
Sőt, megfelelő rendszerbe illesztve alkalmas lehet a mezőgazdaság ökológiai lábnyomának csökkentésére is.
Az itt töltött 2 év alatt fokozatosan illesztettük be a biointenzív elemeket a meglévő gazdaságunkba és mostanra szinte teljesen átálltunk ennek az alkalmazására.
Így agrár szemszögből nézve, értelmezhetetlenül kis területen tudunk viszonylag nagy produktumot előállítani, úgy, hogy ezzel a bolygónak is segítünk és egészséges élelmiszert tudunk letenni az emberek asztalára.
